4 days to go

Eletem elso blogbejegyzese. Tudjatok milyen erzes? Mint amikor beleptem a PSZAF-hoz dolgozni es alairattak egy papirt, hogy 40 valahany kamera van az epuletben elhelyezve, telefonvonalakat lehallgatjak- es nyilvan az e-mail fogalmat is figyelik. Izgultam es nem tudtam termeszetesen viselkedni, mert azt gondoltam, minden lepesemt figyelik. Ezert szepen oltoztem mindennap, hordtam a PSZAF kituzot, hatha a kamera erre is rakozelit es a feleves ertekelesnel, mely a karrerem elomenetelet volt hivatott elosegiteni es dokumentalni majd plusz pontokat kapok a fonokomtol- de legalabbis nem minuszokat. Nem mertem magan telefonbeszelgeteseket kezdemenyezni, hatha valaki ott hallgatja on-line es nem olvasgattam az index-et, nem probalgattam a parkapcsolati tarot es meg az ingatlan pont komot sem bongesztem hogy uj alberlet utan nezzek, a parkereso oldalakrol nem is beszelve. Egyszoval izgultam hogy megfeleljek a Magyar Allamnak. Minden igyekezetem ellenere  sem lettem a legjobb nemzeti rabszolga. 12 ev multan pedig mar se nemzeti se rabszolga nem vagyok.

Nyilvan egyertelmu az eddigi szosszenetbol, hogy nem Parick Modiano vagyok alneven - de azert remelem Dora Brudel sem.
Mint azt barataim tudjatok, jovo kedden indulok egy 105 napos utazasra Del-Kelet Azsiaba. Az utitervemben India, Thaifold es Indonezia biztos volt, a tobbi pedig folyamatosan valtozott. Tibetet mar hetekkel ezelott elvetettem, mikor utanaolvastam, es megtudtam, hogy ket vizum (tibeti es kinai) illetve harom engedely szukseges a latogatashoz, csak es kizarolag szervezett turaval, plusz 3-5 nap aklimatizacio 3000 meteren. Az oxigen hianyos allapotot pedig mindenki egyenileg turi vagy rosszabb esetben nem. Ilyenkor felalelt allapotban lehet megtekinteni mondjuk a Potala Palotat-bar ha jol meggondoljuk, hogy a Dalai Lama mar nem is lakik ott, lehet hogy igy is ugy is nagy huho semmiert (Oszentsege  1960 ota Eszak-Indiaban, Dharamsala-ban el es az iden unnepli 80. szuletesnapjat).
Amit oszinten sajnalok, hogy a nepali utamat le kell mondanom a mult szombati foldrenges miatt. A fovarosban, Katmandu-ban toltottem volna 18 napot junius 4 es 22 kozott, ebbol 10-et a Kopan Monastery-ben egy buddhista tanfolyamon. A foldrenges par masodperc alatt pusztitott el emlekeket es embereket. Tudjatok, amikor erre az utra keszultem, arra gondoltam, hogy az a teny, hogy a Foldon meg mindig elhetunk es nem halt meg ki az emberiseg az on-es egymast pusztito gonoszsag miatt, az nagyreszt az itt elo buddhistak igaz imainak es tetteinek koszonheto, ami helyreallit valamifele egyensulyt az Univerzumban es igy aztan kapunk meg egy kis haladekot. Aztan megis az o labuk alatt remeg meg a Fold. Rosszkor voltak rossz helyen. Sosto alatt nincs toresvonal-legalabbis ebben az ertelemben.